7 dolog, amit tegyél meg a mentális egészségedért (akár napi szinten)

Október 10. a Lelki Egészség Világnapja (World Mental Health Day), aminek szerencsére egyre nagyobb visszhangja van a világban és országunkban is. Nagyon sokan azonban még mindig azt hiszik, hogy a mentális és lelki betegségek, tünetek nem létező, kitalált dolgok, “gyengeségek”, emiatt rengeteg ember (nagyon sok kamasz és fiatal felnőtt is) él diagnosztizálatlan vagy nem komolyan vett mentális problémákkal, esetleg szégyennel az érzései vagy az állapota miatt. Az idei World Mental Health Day-en kiemelt téma a fiatal felnőttek mentális egészségének megőrzése a folyamatosan változó világunkban, ezért arra gondoltam, hogy összeszedem azokat a pontokat, amik nekem segítenek az előbbi megőrzésében, és amikről úgy gondolom, hogy neked is fontosak lehetnek.

Ha úgy érzed, nincs kihez fordulnod, nincs kivel beszélned a problémáidról, akkor a poszt végén találsz egy hosszú listát a különböző lelkisegély szolgálatokról. Ne félj segítséget kérni!

Olvasás folytatása

Reklámok

Huszonöt

Egy hét múlva 25 éves leszek. Ez megijeszt. Nem érzem magam huszonötnek. Na nem mintha tudnám, hogyan is kéne magam érezni ebben a korban, nem sok segítséget kap az ember, ha elveszett ebből a szempontból. Ha valaki mégis utána akar járni, mitől lesz 25 éves a 25 éves, akkor szembetalálkozhat egy rakás listával, meg még egy rakás elvárással, ami mögül névtelen és arctalan emberek közlik, hogy ennek, ennek meg ennek meg kell lennie, ennyi és ennyi éves korodra. Vagy így és így kell viselkedned, ha “elértél egy bizonyos kort” (kösz nem). Vagy ott vannak a női magazinok, amik adják az ostobábbnál ostobább tanácsokat, – mintha nem lenne anélkül is elég bajunk, hogy nőként nőket bizonytalanítsunk el saját magukban, vagy egymásnak adjunk használhatatlan és szükségtelen diéta és életvezetési tippeket. Szóval a kis kutatásom után csak abban voltam biztos, hogy felnőtt életem egyik legjobb döntése volt, amikor évekkel ezelőtt abbahagytam a női magazinok olvasását.

Olvasás folytatása

20 nappal az államvizsga előtt – az egyetemi évek margójára

20 nap múlva államvizsgázom, és még soha, semmit nem vártam ennyire. Amikor ezt a mondatot kimondom, az emberek mindig meglepődnek, mert az általános tapasztalat az, hogy rettegünk a vizsgáktól, pláne attól, aminek ekkora tétje van. Én azonban úgy érzem, hogy számomra nem azért lesz mérföldkő az államvizsga, mert végre lediplomázom, hanem mert lehetőségem van lezárni egy (túl) hosszúra nyúlt korszakot az életemben, és végre elkezdek élni, elkezdem azt csinálni, amit szeretek.

Olvasás folytatása

Ha összecsapnak a fejed felett a hullámok

Az előző hét hosszú ideje a legfárasztóbb, legkimerítőbb időszak volt a számomra. Minden összejött; sokkal többet kellett dolgoznom, mint amennyit alapjáraton szoktam, feltorlódtak az egyetemi feladatok, emellett a hétköznapi teendőimmel sem tudtam úgy haladni, ahogy kellett volna. Ilyenkor általában teljesen kikészülök, megérkezik a migrén, ingerült leszek, és mindent egyre borúsabban látok, ami nem segít abban, hogy kitörjek az ördögi körből. Olvasás folytatása

Októberi Összegzés: Hol voltam? Mit csináltam?

A napokban felnéztem ide, és meglepődve láttam, hogy az utolsó bejegyzés nyár végén került ki a felületre. Belegondolva, ennek egyszerű oka van: a szokásos elfoglaltság. Ez az utolsó évem az egyetemen, ezen belül is, borzasztóan nehéz félév ez az őszi, a tavaszitól várok egy kis fellélegzést (annak ellenére, hogy a szakdogámat akkor fogom írni, viszont sokkal kevesebb órám lesz).

Sokat gondolkozom, hogy vajon kilépek-e még a komfortzónámból úgy, ahogy két éve elterveztem, amikor elindult a blog. Sokszor azt érzem, hogy nem, de aztán rájövök, hogy nagyon is, a gond csak az, hogy nem tudatosul bennem, mert a folyamatos hajrázásban nincs időm úgy reflektálni magamra, ahogy régebben volt. Olvasás folytatása