5 dolog, amire nemet mondhatsz

A Lépj ki a komfortzónádból még ma! kihívásról már olvashattatok a blogon, illetve több videó is készült a témában, azonban az ezzel kapcsolatos blogposztokat mindig úgy írom meg, hogy önmagában is megállják a helyüket, akár a kihívásban való részvétel nélkül is hasznos információkat tudjanak adni nektek. Ebben a posztban öt olyan dolgot fogok felsorolni, amire nemet lehet mondani – mondjuk mostanában inkább úgy fogalmazok: amire minél gyorsabban meg kell tanulni nemet mondani.

 

dolog_nemet

1. Összejövetelek
Ebbe a kategóriába sok minden tartozhat, én leginkább azokra az összejövetelekre gondolok, amiket olyan emberek szerveznek, akiket nem is kedveltek különösebben, de mivel úgy illik (ki szerint?), ezért elmentek rájuk, aztán pedig nagyon megbánjátok, mert nem érzitek jól magatokat. Rosszabb esetben mások még le is húznak mentálisan vagy érzelmileg. Tudom, hogy nem lehet minden ilyen találkozásra nemet mondani, például munkahelyen, de pont ezért kell nagyon alaposan szelektálni, hogy mire mondunk igent, mire vagy kire áldozzuk az időnket, amiből pont magunkra vagy a szeretteinkre soha nem jut elég…  Hiszek abban, hogy a komfortzónát azzal is kell tágítani, hogy időnként igent mondunk olyan dolgokra is, amikhez nincs igazán kedvünk, azonban azt belátni, hogy egy társaság vagy esemény nem épít minket, és így nemet mondani rájuk, legalább annyira építő lehet.

2. Emberek
Valószínűleg mindenkinek volt legalább egy olyan ember az életében, aki folyamatosan bántotta vagy lemerítette érzelmileg. Érdekes, hogy sokszor még tudjuk is azt, hogy valaki rosszat tesz nekünk, mégis nehezen mondunk neki nemet, ha elhív minket valahova vagy a társaságunkat keresi. Ha ilyen mintát vélünk felfedezni az életünkben, azt mindig érdemes közelebbről, több oldalról megvizsgálni, és megtalálni az okot, ami a ragaszkodásunk vagy engedékenységünk hátterében áll. Ehhez a folyamathoz egyébként érdemes akár szakképzett (!!!!!) terapeuta segítségét is kérni. Keressétek meg a saját válaszaitokat és zárjátok le azokat a kapcsolataitokat, amik kifejezetten negatív hatással vannak rátok, mert azok, akik bántanak sem nem a barátaitok, sem nem tesznek jót nektek. Nehéz feladat, tudom, főleg, ha családtagokról vagy nagyon közeli ismerősökről van szó, de amikor először lélegzik fel az ember, onnantól kezdve könnyebben fog menni a “gyomlálás”. Az időnk és a más emberek iránti törődésünk értékes és limitált, fordítsuk arra, aki jó hatással van ránk.

3. Szívességek
A szívességek kérése azért alattomos dolog, mert ami először pár apróságnak tűnik, az nagyon gyorsan elvárássá nőheti ki magát. Természetesen, időnként mindannyian kérünk szívességeket a másiktól, ezzel addig nincs is baj, amíg mindkét fél tisztázza a határokat. A gond ott kezdődik, amikor más emberek igényt tartanak arra, hogy mindent eldobjunk, és bármit megtegyünk nekik csupán szívességi alapon. Például, még mindig tartja magát a legenda, hogy ha valaki otthonról dolgozik, akkor egész nap ráér, nincs munkarendje, nincs igazi dolga, ezért nyugodtan lehet ugráltani, akár valaki más ügyeit vele intéztetni. Másik érdekes téma, ha valaki vállalkozó, és ezért természetesen ingyen kellene csinálnia a család ismerősének gyerekének akármilyét (behelyettesítendő a vállalkozó munkája: honlap, fénykép stb.). Nekem volt egy olyan főnököm, aki vasárnap délután fél 5-kor hívott fel a szabadnapomon, hogy szaladjak már be a kávézóba, ahol akkor dolgoztam (amitől ő negyed órára lakott, én pedig 40 percre), és kapcsoljam már le a villanyokat, mert aki aznapra be volt osztva, elfelejtette… Ebből a történetből is látszik, hogy nagyon fontos meghúzni a határokat, munkahelyi és privát helyzetekben is. Igen, a barter jó dolog tud lenni, ha mindenki jól jár vele (vagyis te is!), de hosszú távon nem lehet ajándék termékekből megélni. Egy ponton muszáj magunkat is többre becsülni, a kezünkből kiadott munkának a rendes árát elkérni (hahó bloggerek és vloggerek!!). Ha ebből sértődés lesz, azt is fel kell egyszer vállalni, és leülve, világosan kommunikálva megbeszélni. Aki ezt nem érti meg az ismerősi körből, az lehet, hogy nem a legjobb helyen van az életünkben.

4. Plusz feladatok
Tudom, hogy ez munkahely és élethelyzet függő is, de szerintem fontos azt tudatosítani, hogy sem az életünkben, sem a munkánkban nem kötelességünk plusz feladatokat magunkra vállalni. Az a baj, hogy az emberek, akik szeretik megúszni a munkát, okosan kiszagolják, hogy kik azok, akikre minden plusz feladatot rá lehet terhelni, és ha te mindig mindenre igent mondunk, az lesz az alap, hogy ha neki valamihez nincs kedve, majd mi megcsináljuk. Nem szabad hagyni, hogy a saját időnkkel valaki más rendelkezzen, mert ugyanolyan elvárás lehet belőle, hogy mindig rendelkezésre álljunk plusz munka esetén, mint az előző pontnál taglalt szívességkérések esetén. Én az a típus vagyok, aki csak akkor veszi észre, ha túlterhelt, amikor nagyon közel áll a kiégéshez, szóval ebben nekem is van hova fejlődnöm.

5. Családi eseményekre, szokásokra
Az egyik legnehezebb dolog elengedni olyan tradíciókat, amik évek vagy évtizedek óta a család vagy a saját életünk részét képezik, de ennek ellenére nem tesznek minket boldoggá. Fontos, hogy tudjátok: jogotok van azoknak a szokásoknak a megtagadására, amikkel nem tudtok azonosulni, vagy nem érzitek jól magatokat bennük. Ilyen lehet például egy egyszerű karácsonyi rokonlátogatás, amikor hat családtag várja, hogy a három nap alatt mindenkit végiglátogassatok (sokszor gyerekestül), ami egyrészt lehetetlenség, másrészt adott esetben nektek sincs hozzá kedvetek. Ha ezt normálisan kommunikáljátok, de ennek ellenére is megsértődnek rajta, az már nem a ti hibátok, meg kell tanulnotok nem magatokra venni ezt. Tudom, hogy könnyebb mondani, én mindent magamra veszek, de egy ponton vagy magamra húzom a világ összes baját, vagy hagyom magam élni.

Ez az a téma, amiről rengeteget tudnék még írni, azonban úgy éreztem, valahol meg kell húznom a határt. 🙂 A felsorolt pár pont az, amire a mindennapi életünkben a legnehezebb lehet nemet mondani, pedig nagyon sokat segíthetünk magunkon, ha szép lassan elkezdjük gyakorolni a “nem mondást”. Remélem, tudtatok meríteni ezekből! Nagyon szívesen olvasnám a személyes tapasztalataitokat, vagy konkrét problémás szituációt, amivel most küzdötök, tanuljunk egymástól!

Ha pedig úgy döntöttél, hogy szeretnél csatlakozni a Lépj ki a komfortzónádból még ma! kihíváshoz, és az ingyen letölthető, kinyomtatható oldalakat is megszereznéd, akkor iratkozz fel a levelezőlistámra itt: http://eepurl.com/di3Wi5

Szép napot!
Eszter Virág

Reklámok

5 dolog, amire nemet mondhatsz” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Bogcsi szerint:

    Kedves Eszter! Örömmel olvaslak újra. Én is még mindig tanulok nemet mondani bizonyos helyzetekre. Sokat változtam az utóbbi 1-2 évben, de még mindig bele tudok esni egy-egy csapdába. Az, hogy az ember ezt észreveszi, már jó… És tényleg tanulható a “nemet mondás”; sőt! ha megtesszük, idővel megtapasztaljuk, hogy milyen felszabadító tud lenni… !!! Nagyon jó bejegyzést kerekítettél a témához!

    Kedvelik 1 személy

    • Eszter Virág szerint:

      Beleesni a csapdába, ez a jó kifejezés erre. Én például munkahelyen mondok nehezen nemet szívességekre, plusz feladatokra, viszont ahogy te is írod, mostanában legalább már észreveszem, hogy hol rontom el, ami már fél siker. 🙂 Köszönöm a hozzászólásod, örülök, hogy tetszik! 🙂 Ígérem, gyakrabban lesznek posztok ezután!

      Kedvelik 1 személy

      • Bogcsi szerint:

        Nekem is a munkahely/ illetve maga a hivatás volt az egyik olyan területe az életemnek, ahol nehezen ment “nemet mondani”. Egészségügyben, kezdőként, … Huhhh. Hát bizony eleinte nem is lehetett erre gondolnom. Később észrevettem, hogy ez egy komoly csapda, de egyszerűen túl lelkiismeretes voltam, segíteni vágytam, se otthonról nem volt más mintám, se szakmában segítségem… Nekem erre egy évtized ráment, hogy megtanuljak lelkiismeret furdalás nélkül, teljesen nyugodtan “nemet mondani”. De nem szégyellem, én lassan értem meg erre. Viszont örülök, ha látom, hogy erről a témáról szó esik, mert mint pszichésen, mint fizikai egészségünk szempontjából, és kapcsolatainkra nézve is azt nagyon fontos megtanuljuk, hogy egy-egy “nem”, az nem önzés, vagy lustaság, vagy egyéb, hanem olyasmi ami igen is járhat nekünk, mert bármennyire is “közhely” -> egy életünk van, nem mindegy mivel, kivel töltjük a kapott időnket, mire fordítjuk az energiákat és az sem hogy hogyan érezzük magunkat mindezektől. Ezért örülök, hogy foglakozol a témával. 🙏👍👌

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.