Öt dolog, amit félünk megtenni – lépj ki a komfortzónádból kicsiben!

Az előző bejegyzésemben a Lépj ki a komfortzónádból még ma! kihívásra invitáltalak titeket, aminek a részleteiről a posztban olvashattok (és amihez bármikor csatlakozhattok). Úgy gondoltam, hogy nem árt egy kis segítséget nyújtanom a feladatok teljesítéséhez, ami ez esetben a “tegyél meg három olyan dolgot, amitől félsz”, de az alábbi tippeket úgy alakítottam, hogy nem csak a kihívásban résztvevőknek, hanem bárkinek hasznosak lehetnek, akik szeretnének rálátni, hol is kezdődik a komfortzóna elhagyása. Azt már most megsúghatom, hogy nem az ejtőernyőzésnél. 🙂

Ha a komfortzónából való kilépést nézzük, akkor az általános tapasztalatom az, hogy mindenki óriási dolgokra gondol, mert a siklóernyőzés nyilván látványosabb, mint egy régóta halogatott telefonhívás elintézése. Pedig ha körülnézünk magunk körül vagy az életünkben, akkor rengeteg olyan dologra bukkanhatunk, aminek a teljesítése napi szinten nehézséget, szorongást okoz, és az ezekkel való szembenézés, az ezeken való változtatás az, ami hosszútávon pozitív hatással lehet az életünkre. Teljesen egyértelműnek tűnik ugye? Pedig sokan itt rekednek meg, és ezekkel az “alap” dolgokkal nem foglalkoznak. A legtöbb ilyen akadályozó tényező annyira az életünk részévé vált, hogy nem is vesszük őket egyből észre. Ezért aztán arra gondoltam, hogy összegyűjtök pár teljesen hétköznapi szituációt, ami nehézséget okozhat, és amitől régebben (néha most is) ideges voltam, ha meg kellett csinálni. Lehet, hogy csak egy vagy kettő lesz rátok igaz, de azt remélem, hogy ez a lista elindít titeket egy úton, amin haladva elkezdtek rálátni, hogy a saját életetekben milyen szorongást okozó helyzetek vannak, amiken épp itt az ideje változtatni.

dolog_felunk
1. Felhívni valakit

Tipikus mindennapjainkat érintő probléma ez, legyen szó munkahelyi telefonról vagy egy pizzarendelésről. Miért? Mert mi van ha hülyének néznek a másik oldalon, mert elcsuklik a hangom? Mi van, ha nem tudom magam értelmesen kifejezni? Mi van, ha nem értik mit akarok? Nos, a másik oldalon is egy ember ül, mindenkinek vannak olyan napjai, amikor nem tudja megértetni magát, és ettől még soha nem történt semmi jóvátehetetlen. Ha valaki mégis bunkó veletek, az valószínűleg nem a ti hibátok, akkor is az lenne, ha teljesen világosan és elsőre megértetnétek magatokat. Én mindig igyekszem nagyon kedvesnek lenni, ha telefonálnom kell, mert akkor ha hadoválok is, elnézőbbek velem a másik oldalon. Másik tippem, hogy vegyetek magatok elé egy papírt, és írjátok le még a telefon előtt, hogy mi az a konkrétum, ami miatt telefonáltok, mit szeretnétek megtudni a telefonálás által, vagy mit szeretnétek elérni, mi legyen az eredménye a hívásnak? Ha ezeket magatok előtt látjátok, akkor elég csak rápillantani a papírra, és sok gyakorlás után már arra sem lesz szükség. Ja igen, mert a kulcsszó a gyakorlás; minél többet telefonáltok, annál kevésbé izgultok majd.

2. Megcsinálni egy halogatott feladatot

Hányszor van olyan, hogy az egyik feladatunkat napokig halasztgatjuk, majd mikor végre nekiállunk, a vártnál sokkal kevesebb idő és fájdalom árán készen vagyunk vele? Halogatni általában azért szoktuk, mert nincsen kedvünk a feladathoz, amit el kéne végeznünk, mert az kellemetlenséggel jár. Próbáljátok ki, hogy megfogjátok a legutálatosabb napi teendőtöket, és ahelyett, hogy egész nap magatok előtt tologatnátok, azt csináljátok meg elsőnek! Aki már próbált ilyet, az tudja, hogy az egyik legfelszabadítóbb érzés, ha a legnehezebbnek vélt pontot kipipálhatjuk a listánkon már a nap elején. Utána minden más baromi könnyűnek fog tűnni.

3. Elmenni egy társasági eseményre, amihez nincs kedvünk

A kihívás folyamán lesz szó arról, hogy mennyire fontos bizonyos dolgokra időnként nemet mondani, most azonban mégis arra buzdítalak titeket, hogy ha nem vagytok azok az eljárós fajták (én sem), és ez az egyetlen érvetek a délutáni vagy esti társasági program ellen (nekem is), akkor vegyetek erőt magatokon és menjetek el! Utána pedig vizsgáljátok meg a tapasztalataitokat! Én például éppen eleget jártam már ilyen eseményekre ahhoz, hogy tudjam, hogy bizony nem nekem valók. Fárasztanak, időnként felzaklatnak, van, hogy napokig pörgetem vissza, hogy vajon milyen hülyeségeket mondtam másoknak, viszont ettől függetlenül időnként mégis elrugdosom magam rájuk, hátha ez is jobb lesz, ha gyakorolok (és egyébként tényleg jobb: most már csak egy estén keresztül pörgök hülyeségeken, másnapra tovább tudok lépni 😉 ).
+Tipp introvertáltaknak: ha másképp nem megy, kössetek alkut magatokkal! Menjetek oda csak egy órára, legyen a cél, hogy egy valakivel beszélgettek két sort, aztán pedig jutalmazzátok meg magatokat egy kis sorozat/filmnézéssel, csokival, könyvvel!

4. Nemet mondani valamire

Ahogy fent említettem, lesz majd egy feladat, ami csak erről fog szólni, de addig sem árt gyakorolni. Sok olyan dolgot teszünk meg a mindennapokban, amire csak azért nem mondunk nemet, mert félünk, hogy megbántunk vele valakit, vagy félünk a konfrontációtól. A kulcsszó itt is a félelem. Nagyon ijesztő azt mondani egy programra, randira, esetleg munkára, hogy köszi, de nem, ezzel én is sokszor szembesülök. Azonban valahol meg kell húzni egy határt, és nem másokat, hanem saját magunkat az első helyre tenni, és észrevenni, hogy egy bizonyos szituáció mikor vesz ki belőlünk többet, mint amennyit ad. Hány olyan helyzetet tudtok felsorolni csak az elmúlt egy hétből, amire igent mondtatok, és aztán megbántátok? Na ugye. Elsöprő ereje van annak, amikor az ember elkezd nemet mondani azokra a dolgokra, amiket nem szeretne megtenni, próbáljátok csak ki! A komfortzónából való kilépés egyik fontos szegmense, hogy végeredményben boldogabbak legyünk tőle, és én amióta erre tudatosabban figyelek, amióta tudatosan mondok nemet, általánosan jobb a közérzetem.

5. Jelentkezni egy “esélytelennek tűnő” munkára/pozícióra stb.

Ez extrém helyzetnek tűnik, ami valószínűleg csak pár ember érint, én azért mégis ide venném, mert sokan követik el azt a hibát, hogy lebeszélik magukat az ilyen lehetőségekről, csak mert a saját fejükben úgy gondolják “nem elég jók”. Leegyszerűsítve a dolgot: be vannak tojva a visszautasítástól. Ami segíthet: gondoljátok végig, mi a legrosszabb, ami történhet? Nemet mondanak? Kinevetnek? Vissza se írnak? Az, ha szeretnétek valamit elérni, ha ambíciózusak vagytok és tesztek is a céljaitokért, nem csak álmodoztok, egyáltalán nem egy szégyellnivaló dolog. Aki ezekért a tulajdonságaitokért lenéz, az túl sok időt tölt mások életével a sajátja helyett. Ez viszont nem a ti problémátok. Persze, tudom, hogy könnyű mondani, hogy ne foglalkozzatok azzal, mások mit szólnak majd, de ha elkezditek tudatosan leválasztani magatokról mások véleményét, és elkezdtek arra hallgatni, hogy mit gondoltok ti, rengeteg energiátok felszabadul majd.

Úgy érzem, hogy sokszor alábecsüljük a kicsi változtatások erejét, pedig hosszútávon azok vezetnek a nagy, életeket megváltoztató döntésekhez.

Remélem, hogy tudtam pár ötletet adni nektek! Ha van olyan dolog, amit hiányoltok a listáról, mindenképpen írjátok meg kommentben, kíváncsian várom, hogy nektek mik azok a hétköznapi dolgok, amik nehézséget okoznak vagy okoztak!

Ha pedig úgy döntöttél, hogy szeretnél csatlakozni a Lépj ki a komfortzónádból még ma! kihíváshoz, és az ingyen letölthető, kinyomtatható oldalakat is megszereznéd, akkor iratkozz fel a levelezőlistámra itt: http://eepurl.com/di3Wi5

Szép napot!
Eszter Virág

Reklámok

Öt dolog, amit félünk megtenni – lépj ki a komfortzónádból kicsiben!” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.